03/20100
A magyar lányok I.
Na elég az hozzá, hogy bitang nagy májer lettem. Nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe az Öreg, pedig már halottként évek óta nem pusztítja a dohányt. Ma már sokrétű bizniszekben is utazom, ahova nem elég a pénz meg a kapcsolatok, kell a tapasztalat is. Mi itt a sajátjainkkal szeretünk együtt lenni, ez is ad nekünk erőt. Mivel teljesen fordítva gondolkozunk hozzátok képest, ezért egy magyar lány egy-két meghúzásra nagyon kiválóan meg tud felelni, de társalogni vele pont olyan, mint sajtreszelővel rejszolni: enyhén szórakoztató, viszont kurvára fájdalmas. Megvannak a kis bejáratott helyeink, klubjaink, éttermeink, edzőtermeink, boltjaink, ahol a magunkfajtákkal találkozhatunk. Csak, hogy tisztába legyél: Egy orosz még egy ukránt is előbb fog megsegíteni, mint egy magyart, ahogy egy ukrán is egy oroszt, még akkor is, ha néha meg is szopatják egymást csúnyán. Mi tudjuk, hogy egymástól mire számíthatunk, tőletek meg bármire – épp ez a baj.
Pár hete, az edzés után elmentünk szaunázni, négyen. Tolja, rohadt egy magas orosz srác. Barna, rövid hajú, rideg arcú, csontvékony, kezdő-gyúró terminátor. Valami klubot akar nyitni állandóan. Vova belarusz, ti azt mondjátok rá, fehérorosz. Lenyalt hajú, csendes, de igazi beteg állat. Szmiszlov, akit ezen a gúnynéven szólítunk, sose a keresztnevén, mert valahogy nem áll a szánkra az, hogy Kasszimzsomart, na ő kazah. Színes kis kompánia ez, bár azért vannak persze átfedések is, míg én Csornobiltól nem messze születtem, de Uzsgorod (nektek Ungvár) terein rugdostam a gyerektársaim, addig ők Szovjetunió-szerte jártak, hol itt laktak, hol ott. Talán csak Szmiszlov az egyetlen, aki egyhelyben, a kecskék között várta Gyed Morozt, újévkor. Szóba kerültek a magyar csajok és az a fajta lelki igénytelenség, ami errefelé dívik. Igazi feleséget itt nem igen lehet találni. A jobb falatok közül mindegyik veszettül öntudatos, önálló, a kabátját levenni nem hagyó, ha ajtót nyitsz előtte, megilletődő husi. Várják a csodát, a nagy szerelmet, mikor érzik, hogy majd minden nagyon jó lesz és szép, aztán sorozatosan pofára esnek, mert képtelenek megérteni, hogy a szerelem egy kémiai folyamat, tehát véges, jobb esetben periodikusan ismétlődő, mint a Szomszédok. Ha pedig elmúlik a rózsaszín köd, képtelenek egy valódi kapcsolatra és még az ember farkát is szalvétával veszik a kezükbe, már ha, pedig előtte még kérni sem kellett soha. Aztán Vova elmondta, hogy ő hogyan kezeli az ilyen problémákat.
Azt tanácsolta, hogy mikor egy magyar csaj kezd ciccegni, lelkizni, problémázni, mindenbe belekötni, az első dolog, hogy hagyjuk ott a picsába. Mikor a Sára nevű lánykája kezdett vele szokatlanul viselkedni, például rendszeresen hülyeségeket kérdezett és megpróbálta megváltoztatni olyan dolgokban, amik korábban a kisasszonyt nem érdekelték, már érett benne a gondolat, hogy pont úgy osztani kell, mint az ágyban a menet végén, csak szellemi téren. S lám, csak úgy csattogott a kurázsi fitymája: Egy alkalommal a srác Audijában kezdett el annak életvitelével kapcsolatos fejtegetésekbe a lány, minősíthetetlen hangnemben. Korábban mindig felhozta a csajnak ilyenkor, hogy az ukrán-magyar határtól keletre egy nő tud főzni, nem álmokat kerget és pillanatnyi örömöket, hanem jobbára férjet és családot szeretne, miután kiélte magát. De most Vova végig kussolt, csak nézett előre és vezetett. A lány azt sem vette észre, hogy letértek az autópályáról. Aztán, amikor nagy nehezen észlelte, Vova egy Budapesttől több kilométerre lévő szakadt részen kiszállt a kocsiból, átment a lány oldalára, kinyitotta az ajtát, kirántotta, visszaült és elhajtott a vérbe. Az úton végig kurvák álltak, s csakhamar belekötöttek a telefonját a táskájával a kocsiban hagyó lányba. A srác néhány perc múlva visszajött, letekerte az ablakot és annyit mondott a kurvákkal körülvett lánynak:
- Azt már tudom, hogy mennyi a tarifád, de én nem egy órára akarlak, hanem egy életre. Adok a kezedbe telefont, ruhát, kocsit és pénzt is, ha kell az életem árán is megvédelek, de cserébe nyugalmat, békét és otthont akarok, nem egy céltalanul élő, mindig másra vágyó, havibajos kurvát. Döntsd el, beülsz mellém a melegbe, vagy kinn maradsz az utcán?
A lány beült. Négy éve vannak együtt.
03/20100
Csak az első milláról ne kérdezz senkit
Nikotinszagú kora délelőtt volt, a jászberényi kisbolt előtt a város bolondja, egy női ruhákba öltözött szakállas cigó kiabálta, hogy ezerért bárki megbaszhatja, akár síkosító nélkül is. Olyan hangon kiabálta mindezt, mintha Fásy Ádám farkát Geronazzo Mária dolgozná meg. Mindezt otthonkában, hamisított Reebok sportcipőben és eredeti bajuszkában. Az elmeháborodott nekem ismeretlen volt, de mivel láttam, hogy a helyiek erre nem különösebben kapták fel a fejüket, úgy ítéltem meg, hogy egy helyi természeti jelenséggel van dolgom. Az ukrán magyar határtól keletre az ilyen szalajtottakat előbb jól megcipőzik, aztán a megfelelő helyre szállítják, tehát a számukra kialakított rezervátumba. Rábasztam, megtalált. Odajött és elkezdte nekem reklámozni magát. Kivettem a számból a cigit és ukránul válaszoltam neki, de olyan hangsúlyban, hogy értse, nem érdekel, hogy beteg, kiterítem. Erre kijött a boltból az Öreg, szó nélkül ránézett, az meg szép csendben elballagott. Megkérdeztem tőle, hogy az ilyet, hogy kell csinálni.
- Tisztelet, az életben minden ezen múlik. Lehet veled szemben egy állat, egy ember vagy ezek keveréke, ha kiérdemled a tiszteletüket a puszta jelenléteddel, bármit elérhetsz.
- De ehhez mi kell?
- Egyszerű ez. Élveztél már egy nő arcára?
- Hogy jön ez ide?
- Igen vagy nem?
- Nem.
- Na látod. Ha egy nő majd hagyja, hogy megalázd, akkor az azért lesz, mert elég csak úgy ránézned, hogy tudja, hol a helye. Ha egy kocsmában emberkedik valaki és te csak megemeled a hangod, mire a másik visszavesz, attól kezdve csak te irányítod az életed. És ehhez csak pénz, évek és tapasztalat kell, meg hogy tudd, ki a fasz is vagy.
- Mit csináljak?
- Először is szerezz pénzt, de ne told senkinek a szekerét, csak a sajátodat. Ha elmész valahová dolgozni, ugyanolyan kurva leszel, mint ez a szerencsétlen, vagy a kis ribancok, akik pénzért szopnak. Csak te nem a testedet adod, hanem a napjaid nagy részét. Ott baszod a rezet valakinek a cégében, dolgozol neki, te ezért kapsz egy kis alamizsnát, hogy éhen ne dögölj, az ő faszát meg jó nők szopják.
- Ha bűnöző lennék, anyám megölne.
- Én ilyet nem mondtam. Azt mondtam, hogy csinálj bizniszt. Nem érdekes, hogy nincs pénzed még, a biznisz alapja mindig az ötlet. Agyalj azon, hogy miben van nagy zsé és ne vonj be feleslegesen senkit, ha nincs szükséged rá, csak lusta vagy, mint a szar.
Hazatakarodtam és megfogadtam, hogy addig nem keresem meg az Öreget, amíg nem szakítok valahonnan valami érdemleges kápét. Mivel ezt a Nokia-dobozos módszert akkor még nem ismertem, hát kénytelen voltam más után nézni. Nyíregyen volt régen egy fősulis ismerősöm, mindenféle MLM-es szarba próbált betolni mindenkit, engem csak azért nem, mert akkoriban még épp hogy pelyhedzett a pöcsöm. Tizenéves gyerekként meg az embernek nagy vágyai vannak, nagyobbak, mint nyugodtan megnézni egy fasza bokszmeccset, lehetőleg a jó nevű senkik kommentálása nélkül, 16:9-ben, plazmán. Felhívtam és megkérdeztem tőle, hogy mennek ezek a határ menti csencselések. Sok szakmai titkot nem pofázok ki, elég legyen annyi, hogy a vámosok jó barátja a Deák-igazolvány. Mondta, hogy állnak ott Polók, Astrák, meg ezerötös menekülők az egyházi téren, ott informálódjak. Láttam, hogy a magyarkák rendre bevágódnak egy-egy ukrán rendszámú kocsiba, én is fogni akartam egy taxit, találomra beültem az első szakadt Astrába. Ki ült ott? Az Öreg, kezében a Priluki, nikotin meg szesz fertőtlenítette vegyszer-sárga fogai előtt büdösül húzta szét nekem a száját:
- Mi van kölyök, hazavágysz?
- Haza.
Azóta eltelt majd’ tíz év.
03/20100
Az alapok
Csornobiltól néhány kilométerre születtem, abban az évben, amikor a Nagy Bumm történt. Mikor idejöttem, sűrűn baszakodtak ezzel mindenféle ugróegerek, de miután megerősödtem, rábasztak. Ezért mondom csak, hogy tisztába legyél: Senki ne baszakodjon velem.
Úgy kerültem ide, hogy hoztak. Faterék. Valami zsiványság volt a dologban, tudod, majdnem olyasmi, mint a benzinezés a határon, csak nagy tételben. Szívtál már Prilukit? Nem? Akkor nem tudod mi az élet ott, ahonnan én jövök. Ma havonta váltogatom a gépeket. Van, hogy csak rendszámot (de sűrűbben a gépeket) és legalább minden egyes géphez vagy rendszámhoz új spiné dukál, nehogy már bárki vén fasznak nézzen csak azért, mert már most kopaszodom. Na de ehhez fel, meg ki kellett nőni a lószaros sztyeppéről. Nyivákoltok ti mindenféle szegénységről, meg szétrabolt országról, de nem tudjátok mi a stabil betondzsungel, a semmi közepén, magyarkám. Én a kukorica-vodka, a Priluki, meg a mérgezett arcú hazájából, a szovjet éléstár mélyéről jöttem, baszod. És amíg ti széthúztok, én a haverjaimmal bemászok a réseken.
Utolsó kommentek